Mi Funakoshi mester sírfelirata és hogyan magyarázható? "Karate ni sente nasi" - a karatéka sohasem támad először. A karatéban nincs előnye a támadónak. A Shotokan jelentése: Gichin Funakoshi az általa kidolgozott rendszert mindig is csak karate-do-nak hívta, az idők során azonban annyian megváltoztatták, annyi új stílus keletkezett, hogy mára teljesen elfogadottá lett a shotokan mint stílusnév is (Az első edzőtermet a mester beceneve után "Shoto" iskolájának Shoto-kan-nak nevezték el. Innen ered a későbbi Shotokan Karate elnevezés megkülönböztetésül más stílusoktól). A Shotokan karate kialakulása: Az alapító mester, Gichin Funakoshi 1869-ben született Shuriban. A kor legnagyobb mestereitől tanulta - akkor még titokban, éjszakánként - a küzdőművészet alapjait, elsajátította az Okinawa-te két irányzatát, a Shuri-te-t és a Naha-te-t. Az évszázadokon keresztül finomított Okinawa-te technikáit Funakoshi elemezte, rendszerezte majd az átfedésektől megtisztítva egységes égésszé formálta Karate-do néven. Funakoshi az 1900 évektől kezdve oktatta is az általa karaténak nevezet harcművészetet Okinawán, ahol ekkor már nem volt tiltott a küzdőművészetek gyakorlása. A japán-okinawai viszony fokozatosan konszolidálódott, és Japánban is ismertté vált a karate. Ennek eredményeként 1915-ben Funakoshi mester meghívást kapott, hogy mutassa be rendszerét Kyotóban a Butokuden csarnokban. A sikeres bemutató eredményeképpen 1922-ben a Japán Oktatásügyi Minisztérium meghívta a mestert az Első Nemzeti Sportkiállításra Tokióba. Itt a nagyobb nyilvánosság előtt tartott bemutató eredményeképpen meghívásokkal árasztották el az okinawai mestert. Így került Funakoshi mester Japánba, ahol tanfolyamok sorát tartotta a nagyobb városok egyetemein és a hadseregben. Ettől az számítható a karate gyors terjedése Japánban. Tokióban a judo központjának a Budokannak tanára volt, majd lehetősége nyílt egy saját dojo nyitására. Funakoshi a maga idejében még nem nevezte az általa kidolgozott harcművészetet Shotokannak csak egyszerűen karate-donak, ez csak a későbbiekben alakult ki. 1929-ben a mester javaslata alapján az eredeti kínai "kara" írásjelet változtassák meg, az elfogadott új kanji a ma is ismert jel és jelentése üres. Ennek a szónak Zen-buddhista értelmezést adott felfogásának hűen: "Üressé tenni magad, hogy be tudd fogadni a tanítást." 1935-ben megjelent a Karate-do kyohan című könyve, ekkor már egy állandó központban dolgozott a mester és rendszeresen képezte az iskoláját tovább éltető instruktorokat. A már kezdetben sem egységes karate a harmincas évektől kezdve több önálló stílusirányzatra bomlott. A legjelentősebbek közülük a Shito-ryu, a Goju-ryu, a Wado-ryu és a Kyokushinkai. A klasszikus Shotokan stílus Funakoshi irányítása alatt fejlődött tovább, a mester idős korában is aktívan dolgozott. Munkássága során végig arra törekedett , hogy műve az ő szellemében éljen tovább, soha nem akarta a karatét versenysporttá fejleszteni a gyakorlatokat a jellemfejlesztés eszközének tekintette. A Karate-do szellemi útját hangsúlyozta, élete végén intette tanítványait a túlságosan kumite szemléletű edzésmódoktól. Ő maga a katát tartotta a legfontosabbnak bár rendszerében egyenlő súllyal szerepelt a kata a kihon és a kumite. A karate öt alapelve: JELLEM BECSÜLET AKARAT ÖNURALOM TISZTELET Karate Do A Karate-do, ahogy erre a Funakoshi mestertől származó idézet is felhívja a figyelmet több, mint sport, több mint egyszerű test mozgás. Ez egy életmód, egy szemlélet, tulajdonképpen egy, a harcművészeten keresztűl gyakorolt szellemi út. Erre utal, hogy kihangsúlyozzuk: Karate-Do. A 'Do' pedig azt jelenti: Út, pontosabban az az út, amit az ember az élete során "bejár". Ahogy gondolkodik és ahogy ez a gondolkodás a cselekvéseiben megnyilvánul. Aki Karate-Do-t gyakorol, annak megnyilvánulásaiban a Karate-Do alapelveit - jellem, tisztelet, szorgalom, önuralom, akarat - kell minél jobban érvényesítenie. Így a gyakorlás nemcsak az edzőteremben végzett munkát jelenti, hanem hatnia kell az élet minden területére is. A test edzése és a jellem formálása összefügg. A rendszeres, fegyelmezett gyakorlás javítja a koncentráló képességet, az odafigyelést, a kitartást, így a karatéka a munkában, a tanulásban, jobb eredményeket érhet el. "Akiben rend van az rendet hoz létre maga körül" - mondta Konfuciusz. Minél inkább megvalósítja valaki ezeket az alapelveket, annál inkább fog hatni a környezetére is.    A 'Do' jelent még módszert is, azt a módot, ahogy maga a Karate-Do hat. Kara-Te, szó szerint üres kéznek fordítható, és természetesen utal arra, hogy ez egy fegyvertelen küzdőművészet. Az első írásjegy a "Kara" az "Üresség" az a kifejezés, ami a Zen-Buddhizmus legfontosabb fogalma. Azt jelenti "Üresnek" lenni, előítéletektől mentesen úgy tekinteni a dolgokra, "ahogy vannak", képesnek lenni "kiüresedni", megszabadulni a sokszor rossz beidegződésektől, mindig készenállni új ismeretek befogadására, más nézőpontokból megvizsgálni ugyanazt a problémát. A Karate-Do esetében ez a fajta üresség az eszköztelenségre is utal; ahhoz, hogy a Karate-Do-t gyakoroljuk, az előbb említett alapelveket érvényre juttassuk nincs szükségünk semmire, nem kell semmilyen különleges képesség, semmilyen speciális dolog, csak saját magunk. A fegyverhasználat, átvitt értelemben bármilyen eszközhasználat, vagy képesség kihangsúlyozása, függőség kialakulását eredményezheti. Így ez a fajta üresség az egyensúly, a harmónia megteremtésének a módszere lehet. A Karate-Do azonban nemcsak egyfajta elvont elméleti filozofálgatás, hanem egy olyan testedzés is, ami lehetővé teszi, hogy a rugalmasságunkat, gyorsaságunkat, erőnket, állóképességünket, vagyis mindazt, ami a modern értelembe vett egészséghez tartozik megőrizzük, sőt fejlesszük. Az előbb említett elvek csak a rendszeres, kitartó gyakorlás során válnak élővé.   Dojo Etikett A karatéka öltözéke a karate-gi. A karatéka köteles öltözékét tisztán, gondosan viselni, övét szabályszerûen megkötni. A karate-gi-n feliratot vagy címert nem viselhet, kivéve a gyártó cégjelzését, a klubjelvényt vagy a nemzeti címert. A karate-gi alatt egyéb, látható ruházatot nem viselhet, kivéve a lányok, akiknek fehér trikó engedélyezett. Tilos az edzés alatt a testi épséget veszélyeztetõ tárgyak viselése , mint óra, gyûrû, karkötõ, nyaklánc stb. A körmöket rövidre kell vágni, és tisztán kell tartani.     Az edzés kezdetén, elsõ találkozáskor a karatéka köteles üdvözölni az edzésvezetõt, s a magasabb fokozatú társait. Tiszteletadás: musubi-dachi állásban /enyhe meghajlással/ tekintet a tisztelgés irányába / oss, ejtsd: ossz/ szócskával. Japán ülés / seiza / és / zazen /: ülés a lábfejeken, bal lábfej alul. Kezek a combon, tenyérrel lefelé fordítva, váll leeresztve, hát egyenes. Az edzõterembe / dojo / való belépéskor a bejáratnál kell hagyni a papucsot, s tiszteletet adni a dojo-nak. Az edzés kezdetéig a karatékák csendben, önállóan gyakorolnak. Ha valaki késik, s már elkezdõdött az edzés, a teremnek való tiszteletadás után seizába kell ereszkedni s várni az edzésvezetõ engedélyére. Majd újabb tiszteletadást kell végrehajtani még seizá-ban, s csak utána lehet beállni az edzésre. A dojo-t elhagyva újra kötelezõ a tiszteletadás. Az edzés kezdetén az edzésvezetõvel szemben felsorakoznak a karatékák. Az edzõ felõl nézve a baloldalon a legmagasabb fokozatok. Az edzõ utasítására seizá-ba ereszkednek / elõbb a bal térd ér le /, majd a szellemi összpontosítás / mokuso / következik behunyt szemmel. Mokuso-yame vezényszóra a koncentrálás véget ér, s a Rei vezényszóra a rangidõs karatéka vezényli a tiszteletadást. Az edzés ideje alatt a karatékának némán követnie kell az edzõ utasításait, megjegyzést csak az edzés vége után közölhet az edzõvel. A termet csak edzõi engedéllyel szabad elhagyni.